A repülőn jó helyünk volt, ablak mellett, jól lehetett látni. Nagyon szeretek repülni, felülről nézni a térképszerű tájat. Még sötét volt, amikor felszálltunk, lent sok-sok apró fény mutatta a lakott helyeket, lehetett találgatni, hol járunk. A gépen voltak monitorok. a reklámfilmek mellett időnként a térképet is mutatták, így láthattuk a repülési adatokat / magasság, külső hőmérséklet/ és a gép útvonalát. Csodás, felhőtlen volt az idő, ennyire zavartalanul talán még nem is láttam Európát így felülről. Persze közben zajlott az élet, ettünk, ittunk, kávéztunk, a monitort is néztük /-néztem, mert divatbemutatót vetítettek-/.Egyszer csak kitekintve azt vettem észre, hogy a Riviéra, a Cote d' Azur felett vagyunk. Majd kiesett a szemem, úgy próbáltam eligazodni a lenti tájon. Aztán átrepültünk Barcelona fölött, majd lefelé a spanyol partok mellett, és befordulva a szárazföld felé, célba vettük Lisszabont. Még jó sokat kellett azért repülni, míg átszeltük a félszigetet, hihetetlen szép és érdekes volt látni a hegyeket, a kanyargó folyókat, valahol közben sok-sok tavat. A végén volt az igazi, amikor Lisszabon fölé érve, túlrepülve, messze az óceán fölé, majd visszakanyarodva landoltunk, közben szinte súroltuk a házak tetejét, s remekül látszott a Vasco da Gama híd, ami egyszerűen csodálatos volt fentről.
Sima landolás után a szokásos dolgok következtek, besétáltunk, a csomagok viszonylag hamar megérkeztek, mehettünk utunkra. Na,addigra már egy kicsit éreztük a korai kelés hatását, gondoltuk, iszunk egy kávét, mielőtt az autó-kölcsönzés nehéz feladatához fognánk. Először is egy kicsit körül kellett nézni, hogy mi merre van, mert elég nagy a repülőtér, és rengeteg ember nyüzsgött össze-vissza. Szerencsére jól ki volt írva minden, nem volt nehéz tájékozódni. Az autókölcsönzést sem először csináltuk, de azért mindig izgalmas, hogyan értjük meg egymást az ügyintézővel , milyen autót kapunk, stb. Végül mindig jól alakulnak a dolgok. Kis kocsit kértünk, egy Toyota Yaris lett az utitársunk erre a hétre. Ilyen még eddig úgyse volt.
Elindultunk, s két perc múlva egy 4 sávos körforgalomban találtuk magunkat, ahol közben lámpák is voltak, és egyelőre azt sem tudtuk, merre akarunk menni. Itthon ugyan megnéztük természetesen a térképet, ki is nyomtattuk, meg terv is volt, hogy merre kell majd menni, de a valóság persze más. Néztem a táblákat, mert az az én dolgom, és elindultunk dél felé, az autópálya felé. Nem is volt semmi baj, csak ez nem az a pálya volt, amit a férjem kinézett, de végül tökéletes volt, mert a Vasco da Gama hídon keresztül vezetett.Így, bár nem terveztük, de ezt a nevezetességet mégis láttuk, sőt ki is próbáltuk. Jó hosszú..
Mentünk, mendegéltünk, közben jó meleg volt, tűzött a nap, merthogy dél körül járt az idő. Úgy döntöttünk, hogy most már egyenesben vagyunk, megállunk egy kicsit pihenni. Aztán még vagy kétszer hasonlóképpen.Kezdtük nagyon fáradtnak érezni magunkat, fel kellett egy kicsit frissülni közben, ráértünk, nem kellett sietni. Nagyon élveztem volna az utat, ha a szemem nem égett volna annyira az álmosságtól és a szikrázó napsütéstől. Bár ugye mi akartunk napsütéses, meleg helyre utazni, egy szavunk se lehetett az időjárásra. Egy új országot felfedezni, még ha csak egy hét nyaralás idejére is, felületesen, nagyon izgalmas dolog. Ebbe beletartoznak nemcsak a nevezetességek, hanem olyan hétköznapi dolgok, mint a közlekedés, a vásárlás, a táj, az útjelző táblák.
240 -250 km megtétele után megérkeztünk Albufeirába, viszonylag könnyen megtaláltuk a szállásunkat, ami nagy megkönnyebbülést jelentett. / Merthogy ez nem mindig sikerült ilyen egyszerűen./
