2015. január 9., péntek

Karácsonyi utóhang


     Néhány napja már átléptünk az új évbe, sokan ilyenkor összegzéseket írnak az óév számukra fontos eseményeiről. Nekem nincsenek ilyen ambícióim, csak a legutóbbi napokat, a Karácsony-Szilveszter körüli ünnepi időszakot örökítem meg néhány sorban.
     Mi a készülődést már jóval az adventi időszak előtt  elkezdtük, hiszen a kis kórusunknak fel kellett készülnie a karácsonyi szereplésre. Általában a karácsonyi istentiszteleten és misén szoktunk énekelni, ezért inkább egyházi művek szerepelnek a repertoárunkban, de az idén a Falukarácsonyra kaptunk felkérést. A szervezők igénye pedig az volt, hogy közérthetőbb, mindenki által ismert, magyar nyelvű műveket énekeljünk. Így hát ezeket kellett feleleveníteni. Meg is egyeztünk, hogy más, nehezebb művel nem foglalkozunk, úgyis mindenkinek sok az elfoglaltsága, nem érünk rá.
     Három héttel Karácsony előtt a kórusvezetőnk váratlanul új kottákat osztott szét (laponként, részletekben) a heti próbán, hogy ez nem nehéz, egy kis könnyűzene, tanuljuk csak meg gyorsan.  Nem is a nehézségével volt a baj, hanem a stílusával, túl "könnyűzenei", közhelyes mű volt, nem állt közel hozzánk. Nem is láttuk át, hogy mi ez az egész, nem volt címoldala, közben derült ki, hogy melyik szólam majd mit énekel, hol lesz szóló, hol lesz gyermekkar, felnőtt kórus vagy összkar. Mindez közben időnként változott is, nem volt túl biztató.                                                                                            Aztán apránként kiderült, hogy ez egy karácsonyi oratórium, szólókkal, zenekarral, síppal(fuvolával)-dobbal. Amikor már átvettük a szólamokat, összeénekeltük, zongorával kísérve látszott, hogy egy könnyen emészthető, populáris mű, aminek majd közönségsikere lesz. Addig azonban még el kellett jutni, hisz a szereplők külön-külön készültek, az idő pedig fogyott. Közben úgy alakult, hogy mi más, családi kötelezettségek miatt nem tudtunk elmenni az összpróbára. Gondoltuk, majd szépen összeáll a darab, mire a következőn (a főpróbán ) mi is részt tudunk venni. Utólag hallottuk, hogy nem igazán így történt, nagy káosz volt, úgy tűnt, nem lesz a dologból épkézláb előadás.
     Közben készülődtünk itthon is az ünnepre, vásárolgatni is kellett, és a legfontosabb az volt,hogy 19-én éjfélkor É. gépe is megérkezett. (Szerencsére az idén az időjárás nem bonyolította a közlekedést.) Szombaton éjjel-hajnal 1/2 3-kor már le is feküdtünk, aludtunk valamennyit, még szerencse, hogy délután kellett csak a főpróbára menni. Ott aztán mindenki izgatottan mesélte, hogy is volt az előző próbán, mi pedig kíváncsian vártuk, hogy mi is lesz belőle. Persze nem volt ám azért olyan nagy a baj, csak egy kicsit össze kellett rántani a társaságot. 
     Kiderült, hogy a hangszeres gyerekek gyönyörűen felkészültek, mindenki tudta a szólamát, az összpróba pedig éppen azért van, hogy összeálljon az egész. Biztattam a kétkedőket, hogy meglátják, jó lesz ez (már a műhöz, önmagához képest.) Van benne fuvola(2), gitár(3), orgona, zongora, harmonika, hegedű(2), dob - igazán szép egy ilyen zenekar egy ekkora faluban. A kórust meg a gyermekkart majdnem kifelejtettem. (Nem kell ám nagy kórusra gondolni, kis kamarakórus a mienk.) Végül egészen biztatóan alakultak a dolgok, kissé megnyugodva ment mindenki haza.
     Másnap (vasárnap) meggyőztem É.-t, hogy álljon be énekelni hozzánk, a szoprán nem nehéz, elég egyszer áténekelni előtte. A kórus műsorába be is állt, de az oratóriumot inkább kívülről hallgatta.
     A Falukarácsony az idén a katolikus templomban volt, teljesen megteltek a padok, még álltak is hátul néhányan. Persze volt protokolláris köszöntő a plébános és a polgármester részéről és aztán a zenés program. 

                            Foto : E.T.

                            Foto : H.P.

                            Foto: H.P.

                                                                                       Foto : H.P.

                                                          Foto : H.P.

 
     Végül nagyon szép ünnepi esemény részesei lehettünk, a templom ragyogó karácsonyi díszben pompázott, fenyő-és gyertyaillat, ünneplőbe öltözött emberek, zenélő és éneklő gyermekek, igazán szép és felemelő volt.
     Az ünnepség után a polgármesteri hivatalban volt "fogadás" mindenki számára (szendvicsek, sütemények, tea,forralt bor.) Mindenki boldog volt, a szereplők azért, mert jól sikerült a fellépés, tetszett az embereknek, a falu lakosai pedig az élmény hatása alatt voltak, mindenhonnan dicsérő és elismerő szavak hallatszottak. Nagy volt a zsibongás, É. is találkozott olyan régi ismerősökkel, akiket már évek óta nem látott, nagy volt az öröm és persze sok volt a mesélni való.
    


                                                   Foto : Pinterest

   A programról :  Volt néhány hangszeres műsorszám, majd a kórus és végül az oratórium.

 A kórus műsora :  Mennyből az angyal  (Gimesi gyűjtés)
                              Fel nagy örömre  (Sz. és D.Gárdonyi Géza -Birtalan József feldolg.)
                              Pásztorok, pásztorok  (Zsasskovszky - Tárkányi)
                              Pásztordal (A kis Jézus megszületett - Volly István peregi 
                                                                                              gyűjtéséből)
  és természetesen :
                              Csendes éj  (Gruber  -  1787-1863)

                        Király Péter - Rettegi Zsolt : Jöjj el Betlehem (karácsonyi oratórium)

   Egy kicsit utána néztem a műnek, és megtudtam, hogy a zeneszerző egyetemista kora óta gitározik és szerez keresztény indíttatású dalokat,  jelenleg nagycsaládos, népszerű orvos. Ez megmagyarázza a művel kapcsolatos kezdeti berzenkedésemet, hiszen kiéreztem belőle az amatőrizmus nyomait, no meg ez a stílus sem a sajátom. Ugyanakkor megemelem a kalapom, mert nem kis dolog azért egy ilyen darabot létrehozni, és tisztelem a lelkesedést és elhivatottságot.



2015. január 1., csütörtök






                Boldog, örömteli, sikeres, jókedvű új évet kívánok
                                            mindenkinek!