A nagy földrengés itt is okozott károkat, az erőd újjáépítését 1793 - ban fejezték be.
A turisták kedvéért most is építkeznek, jól kiépített út vezet az erődhöz, előtte óriási parkolót hoztak létre, nagyon rendezett a környéke. Belül kerülvén a várkapun látszik, hogy itt is igyekeznek a turisták kedvében járni, nem kell a sziklákon botladozni, a környezetbe illő, a part mentén körbevezető járdákat építettek, így kényelmesen körbe járható a sziklafok. Jobb is a járt úton maradni, mert egyik oldalon a meredek sziklafal zuhan a tengerbe, a másik oldalon pedig helyenként beomlott kútszerű képződményekre kell figyelni - ezek körbe vannak kerítve, nehogy a gyanútlan kóbor turista beleessen. Ha megközelítjük őket, lehet hallani, hogy lent összeköttetésben vannak a tengerrel, a hullámok a sziklák alatt egész odáig elérnek, hallatszik a robajuk.
A volt iskolában bemutató termet hoztak létre, ott lehetett volna a történelemmel egy kicsit ismerkedni, ha nyitva lett volna. Dolgoztak bent, rendezkedtek, de látni semmit sem lehetett.
Természetesen van világítótorony is, ami természetesen ipari műemlék.
Nagyon érdekes volt, tényleg olyan az ember érzése, hogy nincs tovább, itt a világ vége.
Meredek, sziklás part , körös-körül a tenger. A sziklákon sirályok sétálgattak, a part menti alacsony, száraz bozótosban pedig rengeteg szitakötő röpködött, szinte felhőkben szálltak. Először furcsa volt, de aztán megszoktuk, nem volt zavaró, inkább érdekes, szép és különleges. A ritkás bozóton kívül nemigen volt növény, csak elvétve egy-egy - számunkra ismeretlen - túlélő-bajnok.
Az itt élőknek természetesen épült annak idején kápolna is, mely ma is nyitva áll a látogatók előtt
Napsütéses idill, szieszta a kápolna lépcsőjén
A világ vége
Sziklás part
Egy kis zöld
Szitakötő
Öreg mordály őrzi a falakat
Meredek sziklák mindenütt
Arányok
Az erőd a tenger felől
Találtam egy jó légifotót a Pinteresten