Ponta de Sagres - 5. nap

             A  Sagres-i és a tőle  nyugatra  fekvő  Szent  Vince - fokot  a  "világ  végének"  is  nevezik ( o  fine do Mundo ).  Gondoltuk, ezt  nekünk  is  látnunk  kell, nem  sűrűn  jár  az  ember  a  világ  végén.  Ha  a  térképen  megnézzük,  láthatjuk,  hogy  tényleg  ott van  Európa  délnyugati  csücske, körbe-körbe  pedig  az  óceán.  Mentünk,  mentünk, szép  és  kevésbé  szép  vidékeket  hagytunk  magunk  mögött,  majd  sok-sok  körforgalom  után a táblák  jelezték,  hogy már  közel  járunk.                                                                          Kopár,  elhagyatott  vidékre  érkeztünk,  de  a  távolban  látszott,  hogy  van  itt  valami  látnivaló  a sziklákon  kívül is :  hatalmas  fallal  körülvett,  zárt  erőd áll  a  tengerbe  nyúló  sziklafokon.  Tengerész  Henrik  1421-ben  itt  alapította  meg  földrajzi  és  csillagászati  iskoláját,  valamint  azt  a  hajógyárat,  ahonnan  az  első  négyárbocos hajók -  a  karavellák  -  kikerültek.  Innen  irányította  a  felfedező  utakat  is,  akkoriban  ez  létszükséglete  volt  a  királyoknak.  Erődjében  gyakran  fordultak  meg  tudósok,  de  kalandorok  is,  máltaiak,  dalmátok,  olaszok  ( most  pedig  a  sok  turista )
              A  nagy  földrengés  itt  is  okozott  károkat, az  erőd újjáépítését  1793 - ban  fejezték  be.
              A  turisták  kedvéért  most  is építkeznek,  jól  kiépített  út  vezet  az  erődhöz,  előtte  óriási  parkolót  hoztak  létre,  nagyon  rendezett  a  környéke.  Belül  kerülvén  a várkapun  látszik,  hogy  itt  is  igyekeznek  a turisták  kedvében  járni, nem  kell a sziklákon  botladozni,   a  környezetbe  illő,  a  part  mentén  körbevezető  járdákat  építettek,  így  kényelmesen  körbe  járható a  sziklafok. Jobb is  a  járt  úton  maradni,  mert  egyik  oldalon  a  meredek  sziklafal  zuhan a  tengerbe,  a  másik  oldalon  pedig  helyenként  beomlott kútszerű  képződményekre  kell figyelni  -  ezek  körbe  vannak  kerítve,  nehogy  a  gyanútlan  kóbor  turista  beleessen.  Ha  megközelítjük  őket,  lehet  hallani,  hogy lent  összeköttetésben  vannak a tengerrel,  a  hullámok  a  sziklák  alatt  egész  odáig  elérnek, hallatszik a   robajuk.
              A  volt  iskolában  bemutató  termet  hoztak  létre, ott lehetett  volna  a  történelemmel  egy kicsit  ismerkedni,  ha  nyitva  lett  volna. Dolgoztak  bent, rendezkedtek,  de  látni  semmit  sem  lehetett.
              Természetesen  van  világítótorony  is,  ami  természetesen  ipari  műemlék. 
              Nagyon  érdekes  volt,  tényleg  olyan  az  ember  érzése,   hogy  nincs  tovább,  itt a  világ  vége.
Meredek, sziklás  part ,  körös-körül  a  tenger.  A  sziklákon  sirályok  sétálgattak,  a  part  menti  alacsony,  száraz  bozótosban  pedig  rengeteg  szitakötő  röpködött,  szinte  felhőkben  szálltak.  Először  furcsa  volt,  de  aztán  megszoktuk,  nem  volt  zavaró,  inkább érdekes, szép  és  különleges.  A  ritkás  bozóton  kívül  nemigen  volt  növény,  csak  elvétve  egy-egy  - számunkra ismeretlen  -   túlélő-bajnok.
             

 

       Az itt élőknek természetesen épült annak idején kápolna is, mely ma is nyitva áll a látogatók előtt

                                                 Napsütéses idill, szieszta a kápolna lépcsőjén

                                                                       A  világ  vége

                                                                

                                                                         Sziklás part   

 

Egy kis zöld

 

Szitakötő

Öreg mordály őrzi a falakat

Meredek sziklák mindenütt

 Arányok

 

Az erőd a tenger felől

 Találtam egy jó légifotót a Pinteresten