Armacao de Pera -3. nap

   Hétfő  reggel  nem  keltünk túl korán, nem volt konkrét tervünk, hogy mit is csinálunk aznap.  Szép kényelmesen megreggeliztünk,  még egy kicsit üldögéltünk a teraszon, élveztük a délelőtti napsütést, a csendet, a laza semmit tevést.  Aztán eldöntöttük, hogy egy kicsit körülnézünk a vidéken, mégpedig nyugat felé indulva. Nem akartunk túl messze  menni, így aztán hamarosan  lekanyarodtunk  Armacao de Pera felé.
   Túl  sokat  nem  lehet  mesélni  erről  a  faluról, története  az  itt  szokásos:  lakói  halászattal  foglalkoztak,  lényegében  ez  volt  a  környék  halászati  központja,  különösen  a  tonhal  halászata  volt  jelentős.  A  nagy  zsákmány  miatt  sok  kalóztámadás  is  érte  őket,  így  kénytelenek  voltak  védekezni,  építettek  hát  egy  erődöt.
    Ma  már  természetesen  itt  is  az  üdültetés  a  fő  jövedelemszerző  tevékenység.  Tengerpart,  strand,  csónakok,  éttermek, hangulat...  no  de  meséljenek  inkább a  képek !

tengerpart

nyomok a homokban

égbolt

 

Templom a tengerparton

azulejo

utca névtábla

Pipa  vendéglő

  

    A  sok  séta  fáradalmait  kipihenni  leültünk  egy  parkban,  a pálmafák  árnyékába.  A  park  teraszként  nézett a  tengerre, a  padról - mint  egy  páholyból - láttuk  az  előttünk  elterülő  homokos  partot, a z  óceán  hullámait  és  a  messzeségbe  vesző nagy  kékséget.  Nem  volt  könnyű  elszakadni  ettől  a  látványtól,  de  a  gyomrunk  már  nagyon  követelőzött.
    Némi  tanakodás  után  hazafelé  indultunk, otthon  kicsit  felfrissítettük  magunkat  a  kirándulás  után, majd  lementünk  az  egyik  vendéglőbe  vacsorázni.  Olyan  kellemes  volt  az  idő,  hogy  a  teraszon  lehetett  helyet  foglalni,  kardigán  nélkül,  nyári  ruhában. Természetesen  halat  rendeltünk és jó portugál  bort  ittunk  hozzá.
    Közben  leszállt  az  este,  a  medence  vizében  tükröződtek  a  fények, az  égen  ragyogtak a  csillagok,  valóban  stílusos  befejezése  volt  egy  szép  nyári  napnak.