Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!
Sok locsolót a lányoknak, sok szép piros tojást a locsolóknak!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. március 27., vasárnap
2015. április 4., szombat
2015. február 1., vasárnap
Még mindig kiskarácsony-nagykarácsony
... kisült-e már a kalácsom? No, erről is írok pár sort, csak úgy emlékeztetőül.
Megvolt a karácsonyi koncert, jöhettek a következő lépések az ünnepi készülődésben. Persze még volt közben egy hétfő, amikor dolgoztam, így É. az apjával ment el vásárolni. Az ajándékok egy részét már régebben megvettük, de úgy gondoltuk, hogy a könyveket, ruhaféléket inkább válassza ki saját maga. Igaz, hogy így nem lesz minden meglepetés, de legalább biztosan tetszik majd neki.
Én is írtam egy jó hosszú bevásárlólistát, no meg a fát is meg kellett még venni. A tervem már nagyjából megvolt, hogy hogyan és milyen sorrendben kellene a sütés-főzést-takarítást-fadíszítést intézni, de csak reméltem, hogy bele is fér majd a hátralévő időbe. Végül igazán ügyesek voltunk, és minden rendben készen lett.
Leírom a menüt, hogy el ne felejtsem :
Szenteste : rántott hal (tőkehal) majonézes krumplisalátával
mákos és diós kalács
Ünnep első és második napja :
× húsleves a pulyka aprólékjából, cérnametélttel, főtt hússal és zöldségekkel
× sütőben sült fűszeres pulykacomb és -szárny, saláta, befőtt
× baconbe tekert, aszalt szilvával töltött pulykamell, boros aszalt szilva
× töltött káposzta
× Batthyány rizs, krumplipüré, krumplisaláta
Sütemények : sós omlós perec, sajtos rúd, mákos és diós kalács, mézeskalács,
A teljes család ünnep első napján gyűlt össze, Impi csodálkozott, hogy milyen nagy fát hozott ide a Jézuska, náluk kisebb volt otthon.. Majd máskor szólunk a Jézuskának, hogy hozzájuk vigye a nagyobb fát. Á-ka persze még csak passzív szemlélője volt az eseményeknek, na majd jövőre már másképp lesz.
Karácsony másnapján délelőtt elmentünk a templomba, aztán délután É. meglátogatta a barátnőjét, mi pedig csendesen töltöttük az ünnep további részét, zenehallgatással, olvasással, beszélgetéssel, süteményezéssel.
2015. január 9., péntek
Karácsonyi utóhang
Néhány napja már átléptünk az új évbe, sokan ilyenkor összegzéseket írnak az óév számukra fontos eseményeiről. Nekem nincsenek ilyen ambícióim, csak a legutóbbi napokat, a Karácsony-Szilveszter körüli ünnepi időszakot örökítem meg néhány sorban.
Mi a készülődést már jóval az adventi időszak előtt elkezdtük, hiszen a kis kórusunknak fel kellett készülnie a karácsonyi szereplésre. Általában a karácsonyi istentiszteleten és misén szoktunk énekelni, ezért inkább egyházi művek szerepelnek a repertoárunkban, de az idén a Falukarácsonyra kaptunk felkérést. A szervezők igénye pedig az volt, hogy közérthetőbb, mindenki által ismert, magyar nyelvű műveket énekeljünk. Így hát ezeket kellett feleleveníteni. Meg is egyeztünk, hogy más, nehezebb művel nem foglalkozunk, úgyis mindenkinek sok az elfoglaltsága, nem érünk rá.
Három héttel Karácsony előtt a kórusvezetőnk váratlanul új kottákat osztott szét (laponként, részletekben) a heti próbán, hogy ez nem nehéz, egy kis könnyűzene, tanuljuk csak meg gyorsan. Nem is a nehézségével volt a baj, hanem a stílusával, túl "könnyűzenei", közhelyes mű volt, nem állt közel hozzánk. Nem is láttuk át, hogy mi ez az egész, nem volt címoldala, közben derült ki, hogy melyik szólam majd mit énekel, hol lesz szóló, hol lesz gyermekkar, felnőtt kórus vagy összkar. Mindez közben időnként változott is, nem volt túl biztató. Aztán apránként kiderült, hogy ez egy karácsonyi oratórium, szólókkal, zenekarral, síppal(fuvolával)-dobbal. Amikor már átvettük a szólamokat, összeénekeltük, zongorával kísérve látszott, hogy egy könnyen emészthető, populáris mű, aminek majd közönségsikere lesz. Addig azonban még el kellett jutni, hisz a szereplők külön-külön készültek, az idő pedig fogyott. Közben úgy alakult, hogy mi más, családi kötelezettségek miatt nem tudtunk elmenni az összpróbára. Gondoltuk, majd szépen összeáll a darab, mire a következőn (a főpróbán ) mi is részt tudunk venni. Utólag hallottuk, hogy nem igazán így történt, nagy káosz volt, úgy tűnt, nem lesz a dologból épkézláb előadás.
Közben készülődtünk itthon is az ünnepre, vásárolgatni is kellett, és a legfontosabb az volt,hogy 19-én éjfélkor É. gépe is megérkezett. (Szerencsére az idén az időjárás nem bonyolította a közlekedést.) Szombaton éjjel-hajnal 1/2 3-kor már le is feküdtünk, aludtunk valamennyit, még szerencse, hogy délután kellett csak a főpróbára menni. Ott aztán mindenki izgatottan mesélte, hogy is volt az előző próbán, mi pedig kíváncsian vártuk, hogy mi is lesz belőle. Persze nem volt ám azért olyan nagy a baj, csak egy kicsit össze kellett rántani a társaságot.
Kiderült, hogy a hangszeres gyerekek gyönyörűen felkészültek, mindenki tudta a szólamát, az összpróba pedig éppen azért van, hogy összeálljon az egész. Biztattam a kétkedőket, hogy meglátják, jó lesz ez (már a műhöz, önmagához képest.) Van benne fuvola(2), gitár(3), orgona, zongora, harmonika, hegedű(2), dob - igazán szép egy ilyen zenekar egy ekkora faluban. A kórust meg a gyermekkart majdnem kifelejtettem. (Nem kell ám nagy kórusra gondolni, kis kamarakórus a mienk.) Végül egészen biztatóan alakultak a dolgok, kissé megnyugodva ment mindenki haza.
Másnap (vasárnap) meggyőztem É.-t, hogy álljon be énekelni hozzánk, a szoprán nem nehéz, elég egyszer áténekelni előtte. A kórus műsorába be is állt, de az oratóriumot inkább kívülről hallgatta.
A Falukarácsony az idén a katolikus templomban volt, teljesen megteltek a padok, még álltak is hátul néhányan. Persze volt protokolláris köszöntő a plébános és a polgármester részéről és aztán a zenés program.
Végül nagyon szép ünnepi esemény részesei lehettünk, a templom ragyogó karácsonyi díszben pompázott, fenyő-és gyertyaillat, ünneplőbe öltözött emberek, zenélő és éneklő gyermekek, igazán szép és felemelő volt.
Az ünnepség után a polgármesteri hivatalban volt "fogadás" mindenki számára (szendvicsek, sütemények, tea,forralt bor.) Mindenki boldog volt, a szereplők azért, mert jól sikerült a fellépés, tetszett az embereknek, a falu lakosai pedig az élmény hatása alatt voltak, mindenhonnan dicsérő és elismerő szavak hallatszottak. Nagy volt a zsibongás, É. is találkozott olyan régi ismerősökkel, akiket már évek óta nem látott, nagy volt az öröm és persze sok volt a mesélni való.
A programról : Volt néhány hangszeres műsorszám, majd a kórus és végül az oratórium.
Fel nagy örömre (Sz. és D.Gárdonyi Géza -Birtalan József feldolg.)
Pásztorok, pásztorok (Zsasskovszky - Tárkányi)
Pásztordal (A kis Jézus megszületett - Volly István peregi
gyűjtéséből)
és természetesen :
Csendes éj (Gruber - 1787-1863)
Király Péter - Rettegi Zsolt : Jöjj el Betlehem (karácsonyi oratórium)
Egy kicsit utánanéztem a műnek, és megtudtam, hogy a zeneszerző egyetemista kora óta gitározik és szerez keresztény indíttatású dalokat, jelenleg nagycsaládos, népszerű orvos. Ez megmagyarázza a művel kapcsolatos kezdeti berzenkedésemet, hiszen kiéreztem belőle az amatőrizmus nyomait, no meg ez a stílus sem a sajátom. Ugyanakkor megemelem a kalapom, mert nem kis dolog azért egy ilyen darabot létrehozni, és tisztelem a lelkesedést és elhivatottságot.
2015. január 1., csütörtök
2014. december 25., csütörtök
Karácsonyi üdvözlet 2014
Áldott, örömteli, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok
minden kedves olvasómnak!
2011. október 4., kedd
Házassági évforduló
Most nincs új fénykép, inkább felidézem a tavalyi esküvői képeket.
2011. augusztus 25., csütörtök
Elrepült
Mindkét értelmében használható a szó, hiszen az idő is gyorsan elrepült, és a repülő is , konkrétan.
Időrendben haladva: a Várnál hagytam abba, a Mesterségek Ünnepénél. Sok feljegyezni való nincs is róla; a szokásos program szerint zajlott, azaz vásári hangulat, hőség, fárasztó téblábolás, de azért mégis kellemes nyári időtöltés. Ezeket most nem én éltem át, hanem É. mesélte, ezért csak közvetve értesültem a dolgokról. Judittal voltak fönt, igyekeztek árnyékban maradni, mert nagyon tűzött a nap (mily meglepő augusztusban), de még így is sikerült egy kicsit lepirulnia. Annyira nem volt vészes, egy kis Irix segített rajta ( nem is ártott volna egy kis színt szereznie, kint úgysincs rá igazán lehetősége.)
Képeket se igen készítettek, csak néhányat a jurtáról.
Egy kis vásárfia is sikerült, pontosabban egy blúz és két szoknya, nekem is tetszenek.
Fáradalmaikat a nézőtéren pihenték ki, már amennyire, mert É.-nek megfájdult a háta-nyaka-válla, így a lepirulás mellett ezt is kúrálgatni kellett. ( Ma beszéltem vele Skype-on, még mindig fáj egy kicsit.) Tehát ez volt pénteken.
Szombaton apa érte ment, én pedig itthon főzőcskéztem. Kicsit furcsa szombat-vasárnapi hangulat volt, tekintettel az ünnepre.
Este megnéztük a tűzijátékot, persze a TV-ben. Maga a tűzijáték szép lett volna, de az adás, a közvetítés szinte élvezhetetlen. Aztán megnéztük az 50-es években készült Lúdas Matyi c. filmet, az következett a műsorban. Az alapmű és a szereplők élvezetessé tették, de érzett az akkori korszak lenyomata is rajta.
Aztán É. pakolászott apai és anyai segítséggel, jól tele lett a bőrönd, hiszen a krakkói cuccok is itt voltak.
Vasárnap 1/2 9 körül indultunk itthonról, 3/4 10 körül értünk a repülőtérre. Persze még nem volt semmi kiírva, végül 1/4 11-től lehetett becsekkolni. A gép 1/4 1-kor indult, végül É. este 1/2 9-kor sms-ezett, hogy hazaért.
Másnap pedig mindenki ment dolgozni.
(Ennyit dióhéjban, csak az események szintjén.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)