A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajándék. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 1., vasárnap

Még mindig kiskarácsony-nagykarácsony




... kisült-e már a kalácsom?  No, erről is írok pár sort, csak úgy emlékeztetőül.

     Megvolt a karácsonyi koncert, jöhettek a következő lépések az ünnepi készülődésben. Persze még volt közben egy hétfő, amikor dolgoztam, így É. az apjával ment el vásárolni. Az ajándékok egy részét már régebben megvettük, de úgy gondoltuk, hogy a könyveket, ruhaféléket inkább válassza ki saját maga. Igaz, hogy így nem lesz  minden meglepetés, de legalább biztosan tetszik majd neki.
      Én is írtam egy jó hosszú bevásárlólistát, no meg a fát is meg kellett még venni. A tervem már nagyjából megvolt, hogy hogyan és milyen sorrendben kellene a sütés-főzést-takarítást-fadíszítést intézni, de csak reméltem, hogy bele is fér majd a hátralévő időbe. Végül igazán ügyesek voltunk, és minden rendben készen lett.
      Leírom a menüt, hogy el ne felejtsem :

     Szenteste :  rántott hal (tőkehal) majonézes krumplisalátával
                         mákos és diós kalács

     Ünnep első  és második napja :                      
             ×  húsleves a pulyka aprólékjából, cérnametélttel, főtt hússal és zöldségekkel
             ×  sütőben sült fűszeres pulykacomb és -szárny, saláta, befőtt
             ×  baconbe tekert, aszalt szilvával töltött pulykamell, boros aszalt szilva
             ×  töltött káposzta
             ×  Batthyány rizs, krumplipüré, krumplisaláta

    Sütemények :  sós omlós perec, sajtos rúd, mákos és diós kalács, mézeskalács,
                        szilveszter sütemény, vendégváró sütemény

   A teljes család ünnep első napján gyűlt össze, Impi csodálkozott, hogy milyen nagy fát hozott ide a Jézuska, náluk kisebb volt otthon.. Majd máskor szólunk a Jézuskának, hogy hozzájuk vigye a nagyobb fát.  Á-ka persze még csak passzív szemlélője volt az eseményeknek, na majd jövőre már másképp lesz.
  Karácsony másnapján délelőtt elmentünk a templomba, aztán délután É. meglátogatta a barátnőjét, mi pedig csendesen töltöttük az ünnep további részét, zenehallgatással, olvasással, beszélgetéssel, süteményezéssel.
  

                                                                                                    




2012. június 27., szerda

Albufeira - 7.nap

      Elérkezett  a  nyaralás  utolsó  napja. Ilyenkor  az  ember  megpróbálja az eddigi  élményeket  összesűríteni,  az  elmúlt  napok esszenciáját  újra  átélni  és  elraktározni.  Így  most  már  van  némi  helyismerete, tudja, hol  vannak  az érdekesebb látnivalók,  kinézte  már  az  ajándékokat  is,  amiket  majd  meg  kell  venni,  hogy  egy kis  hangulatot  tudjon  hazavinni  az  otthon  maradottaknak (  és  persze  saját magának  is) .
      Mi  is  végigjártuk  a  belvárost,  ismerősként  sétáltunk  azon  a  néhány  utcán,  amelyet  ennyi  idő  alatt  megismertünk.  Be-betértünk  egy-egy  boltba, nézelődtünk,  tanakodtunk,  gyűltek  az  ajándékok,  a  hasznos  és  kevésbé  hasznos  szuvenírek.  Nekem  mindig  komoly  feladat,  hogy  ízléses, de  jellemző  dolgot  vigyek,  olyat,  amit  a  megajándékozott is  értékel. Magunknak  is  szoktunk  egy-egy  emléket  hozni,  többnyire  igyekszünk  autentikus  népzenei cd-t,  kézimunkát, apró  kerámiát,  jellemző  fűszert,  esetleg  illatszert, könyvet,  folyóiratot, ilyesmiket. Amikor  ezeket  itthon  elővesszük,  meghallgatjuk, elolvassuk,  néhány  percre  felidézzük  és  újra  átéljük  az  adott ország  hangulatát, még  évekkel  később  is.
       Ezzel  aztán  el  is  ment  a  délelőtt,  lehetett  megint  ebédelni.  Most  a  "főutcán"  ültünk  ki  egy  teraszra,  nagyon  kellemes,  "nagyvárosias " hely  volt.
      Aztán  pedig  "haza" autókáztunk,  azzal  a  tudattal,  hogy  valószínűleg  ide  sem  jövünk  már  többet,  pedig  mennyi  felderítetlen  zug  maradt  még,  amit  érdemes  lett volna  megnézni.  


Delfines ház




                  
                                                                            

  Délután  pedig  a  szállásunk  parkjába  mentünk  le,  a  medence  mellett  élveztük  a  nyárias  hangulatot,  a  nap  melegét,  míg  le  nem  szállt  az  est. Aztán nem  volt  mit  tenni,  becsomagoltunk  és  eltettük  magunkat  holnapra.


Parkrészlet - leander és sárkányfa


A medence

                                                                     
Még egy pillantás a házra, amelyben laktunk