Faro - 4.nap

     Ezen a napon keletre indultunk, Faro felderítését tűztük ki célul.  Faro Algarve székhelye, a Ria Formosa laguna mellett fekszik, az ország legdélibb pontja, kb.40000 lakosa van.  Hajdan fontos kikötő volt, ma is van hajókikötője természetesen, de sokkal jelentősebb a légikikötője.  Itt található ugyanis az  a repülőtér, ahová a turisták tízezrei érkeznek évente, hogy aztán 1-2 hétig élvezzék az algarvei nyaralás örömeit.
     A laguna már a paleolit időkben is vonzotta a vándorokat és az akkori időkben jelentősnek számító település alakult ki Ossonoba néven, mely fontos város volt még a rómaiak idejében is. A III. századtól kezdve, a vizigót időszakban püspöki székhely volt.
     A mór uralom alatt is megtartotta státusát, mint az Ibériai-félsziget délnyugati részének legfontosabb városa.
    A IX.században rövid ideig főváros is volt, ebben az időben kezdték a Santa Maria nevet használni. Aztán a város ura egy iszlám "törzsfőnök" lett, akit Hárum-nak hívtak, s innen kapta Faro a nevét ( ezt írják az okos irományok).
    A mórok 500 évig uralkodtak (ehhez képest a mi 150 éves török rabigánk nem is olyan sok), majd 1249-ben a keresztények, III.Afonso seregei foglalták el ( vagy vissza?) . Városfalai is ezekből az időkből valók. 
    Itt létesült az ország első nyomdája, az első itt nyomtatott könyv 1487-ből való.
    A XVI. sz.-ban indult hanyatlásnak, az 1755-ös tengerrengés itt is nagy károkat okozott, bár talán nem olyan mértékben, mint a partvidék többi részén.
    A városba vezető út mellett hosszan sorakoznak a külvárosi ipartelepek, elhaladunk a repülőtér mellett is, aztán az út bevezet a belvárosba, ahol természetesen nem könnyű parkolóhelyet találni. Mi természetesen a hályogkovács biztonságával beálltunk az első szabad helyre, amikor úgy döntöttünk, hogy már elég közel vagyunk a látnivalókhoz, és az autóból kiszállva néhány lépés után a kikötőnél találtuk magunkat. 
    A kikötő felett van az óváros, ahonnan barokkos városkapu vezet le a kikötő közelében lévő főtér felé. Itt áll a Ferreira de Almeida  - neves politikus - tiszteletére állított obeliszk. A parton van a Tengerészeti Múzeum, a tértől keletre pedig a barokk stílusú Irgalmas rendi templom található.
    A bájos óvárosban a  Rua do Município vezet fel a katedrálishoz, mely román és gótikus átmeneti stílusban épült 1251-ben, de az évszázadok során keletkezett sérülések miatt erről már csak a főkapu, néhány oszlop, a kápolna és a torony egyes részletei tanúskodnak. A javított, újjáépített részek az akkori kor építészetének megfelelően reneszánsz és barokk stílusúak.
    A katedrális által uralt tér szélén körben néhány fontos középület helyezkedik el, így a Püspöki palota és a Városháza is, benne a Ferreira de Almeida Múzeum.
    A katedrális mögötti kisebb - III.Afonso - téren van a Régészeti Múzeum és Kőtár, és van még a városban  Szépművészeti Múzeum és Népművészeti Múzeum is, valamint egyeteme is van. 
    Egy érdekesség a város múltjából : Earl of Essex 1596-ban kifosztotta a várost, és a püspöki könyvtárat magával vitte (Azért úgy látszik tudta, mit érdemes elvinni.) Később a könyveket az University of Oxford részére adományozta, most a Bodleian Könyvtárban találhatóak.

Kikötő

Városkapu

A városkapu boltozata

Utcatábla

Utcakép

Katedrális

Városháza

A katedrális a III. Afonso-tér felől

Háztetők

Légy üdvözölve, kedves látogató!

Utcakép

Régi ház, csempézett burkolattal

Teraszkorlát

Erkélyek sora

Kispad a ház előtt, egy kis hangulatos pihenő a séta során

Közbevetés

    Némileg elhanyagoltam szegény blogot, de vannak mentségeim. Egy kicsit beteg voltam, aztán fáradt voltam, aztán lusta voltam, aztán nem értem rá, aztán még ezer más történt. Majd egyszer azokról is írok, hogy ne felejtsem el. Most pedig Portugália következik, mert arra jó emlékezni.

     Portugália területe kb. akkora, mint Magyarországé, a lakosság száma is közel azonos. Az emberek hangulata ott is visszafogott, nem olyan életöröm teli, mint a többi mediterrán országban ( merthogy nem a Földközi-tenger, hanem az Atlanti-óceán hullámai verdesik? Ennek a portugál hangulatnak neve is van, úgy hívják : saudade - magyarra melankolikus elvágyódásnak fordítják. Állítólag ránk is a sírva-vigadás a jellemző.)

    Ezzel aztán a két ország hasonlósága véget is ér, mert mind a földrajza, természetvilága, történelme egészen más. Ezt viszont nem fejtem ki itt részletesen, akit érdekel az ország, úgyis utána néz. Úgyis csak sztereotípiákat tudnék írni, távirati stílusban, azt pedig mi sem szeretjük, ha rólunk úgy gondolkoznak mások. Mi nyaralni voltunk, tehát a déli részén jártunk, ott is a tipikus nyaraló-helyeken, így az ország valódi életébe, történelmi emlékeibe nem sok betekintést nyertünk.

     Algarve - az egykori Nyugat-Andalúzia kellemes klímájú, festői sziklás-fövenyes tengerpart, ahol az utóbbi néhány évtizedben a turizmus fellendülése miatt a  hangulatos falvak  modern üdülőhelyekké alakultak. Szerencsére a parttól távolabb még találunk kevésbé kommerciális,  arabos jellegű falvakat is..

     Földrajzi elhelyezkedése szerint Tunisszal, Szicíliával, Rodosszal fekszik egy magasságban. Évi napsütéses óráinak száma "hajszálpontosan" 3179! (irodalmi adat ), a hőmérséklet ritkán süllyed +10 C-fok alá. (Ezt ellenőriztük, mert egész télen figyeltük az időjárás-jelentésben az ottani értékeket, és mikor egész Európa didergett, ott akkor is  prímán sütött a nap, és tényleg 10 fok felett volt.)

     A 150 km hosszú part 50 üdülőhelye közül a legnépszerűbb Sagres, Praia de Luz, Lagos, Alvor, Praia de Rocha, Armacao de Pera, Albufeira, Faro és Armona szigete.

    Algarve az arabok emlékét őrzi, a Nyugat-Andalúzia nevet is ők adták neki. 538 éven át uralkodtak itt, volt idejük, hogy rányomják bélyegüket a táj arculatára. Érthető, hogy a helyi nyelv egész Európában itt őrzött meg legtöbbet az arab nyelvből. Innen terjedtek el a vízemelő gépek, a gémeskutak, a csempék.

    Jelentős az algarvei nép- és műköltészet, még ma is élnek a népi táncok, a fado, a fandango vagy az ünnepi corridinho, amelyet a lányok fekete ruhában járnak.

   Szinte ideális éghajlatával az országban Algarve a legnépszerűbb úticél. A fő vonzerőt természetesen a hosszan elnyúló, hol homokos, hol bizarr formájú sziklákkal szabdalt és barlangokat rejtő tengerpart jelenti, ahol aztán búvárkodni is lehet és érdemes.
   Az egyéb látnivalókat meghatározza, hogy az országnak ez a legdélebbi tartománya volt a legtovább mór fennhatóság alatt - egészen  a XIII. század végéig, emiatt itt érzékelhető leginkább az arab hatás.