Túl sokat nem lehet mesélni erről a faluról, története az itt szokásos: lakói halászattal foglalkoztak, lényegében ez volt a környék halászati központja, különösen a tonhal halászata volt jelentős. A nagy zsákmány miatt sok kalóztámadás is érte őket, így kénytelenek voltak védekezni, építettek hát egy erődöt.
Ma már természetesen itt is az üdültetés a fő jövedelemszerző tevékenység. Tengerpart, strand, csónakok, éttermek, hangulat... no de meséljenek inkább a képek !
 |
| tengerpart |
 |
| nyomok a homokban |
 | |
| égbolt |
 |
| Templom a tengerparton |
 |
| azulejo |
 |
| utca névtábla |
 |
| Pipa vendéglő |
A sok séta fáradalmait kipihenni leültünk egy parkban, a pálmafák árnyékába. A park teraszként nézett a tengerre, a padról - mint egy páholyból - láttuk az előttünk elterülő homokos partot, az óceán hullámait és a messzeségbe vesző nagy kékséget. Nem volt könnyű elszakadni ettől a látványtól, de a gyomrunk már nagyon követelőzött.
Némi tanakodás után hazafelé indultunk, otthon kicsit felfrissítettük magunkat a kirándulás után, majd lementünk az egyik vendéglőbe vacsorázni. Olyan kellemes volt az idő, hogy a teraszon lehetett helyet foglalni, kardigán nélkül, nyári ruhában. Természetesen halat rendeltünk és jó portugál bort ittunk hozzá.
Közben leszállt az este, a medence vizében tükröződtek a fények, az égen ragyogtak a csillagok, valóban stílusos befejezése volt egy szép nyári napnak.
