Őszi nyaralás, 1.nap

     Vegyes érzésekkel indultunk el erre a koraőszi üdülésre, eddig nyaralni általában nyáron szoktunk. Ugyanakkor ígéretesnek tűnt, hogy itt hagyva a beköszöntő hűvös, őszies időt, még egy kis nyarat lopjunk magunknak. Kora hajnalban, nyirkos hidegben indultunk itthonról, de legalább az eső nem esett. 1/4 5 körül érkeztünk a parkolóba, ahogy előre jeleztük is. Onnan a kisbusszal átmentünk a reptérre (2A). Elég korán érkeztünk, még várni kellett jócskán. Minden simán és gördülékenyen zajlott, csak a biztonsági kapu nálam jelzett, így aztán végigvizsgáltak, ahogy azt kell. A cipőt is le kellett venni. Persze, nem volt  nálam semmi, ami tilos lett volna.

   A repülőn jó helyünk volt, ablak mellett, jól lehetett látni. Nagyon szeretek repülni, felülről nézni a térképszerű tájat. Még sötét volt, amikor felszálltunk, lent sok-sok apró fény mutatta a lakott helyeket, lehetett találgatni, hol járunk. A gépen voltak monitorok. a reklámfilmek mellett időnként a térképet is mutatták, így láthattuk a repülési adatokat ( magasság, külső hőmérséklet) és a gép útvonalát.

 Csodás, felhőtlen volt az idő, ennyire zavartalanul talán még nem is láttam Európát így felülről. Persze közben zajlott az élet, ettünk, ittunk, kávéztunk, a monitort is néztük (-néztem, mert divatbemutatót vetítettek-).     Egyszer csak kitekintve azt vettem észre, hogy a Riviéra, a Cote d' Azur felett vagyunk. Majd kiesett a szemem, úgy próbáltam eligazodni a lenti tájon. Aztán átrepültünk Barcelona fölött, majd lefelé a spanyol partok mellett, és befordulva a szárazföld felé, célba vettük Lisszabont. Még jó sokat kellett azért repülni, míg átszeltük a félszigetet, hihetetlen szép és érdekes volt látni a hegyeket, a kanyargó folyókat,  valahol közben sok-sok tavat. A végén volt az igazi, amikor Lisszabon fölé érve, túlrepülve, messze az óceán fölé, majd visszakanyarodva landoltunk, közben szinte súroltuk a házak tetejét, s remekül látszott a Vasco da Gama híd, ami egyszerűen csodálatos volt fentről.

  Sima landolás után a szokásos dolgok következtek,  besétáltunk, a csomagok viszonylag hamar megérkeztek, mehettünk utunkra. Na, addigra már egy kicsit éreztük a korai kelés hatását, gondoltuk, iszunk egy kávét, mielőtt az autó-kölcsönzés nehéz feladatához fognánk. Először is egy kicsit körül kellett nézni, hogy mi merre van, mert elég nagy a repülőtér, és rengeteg ember nyüzsgött össze-vissza. Szerencsére jól ki volt írva minden,  nem volt nehéz tájékozódni. Az autókölcsönzést sem először csináltuk, de azért mindig izgalmas, hogyan értjük meg egymást az ügyintézővel, milyen autót kapunk, stb. Végül mindig jól alakulnak a dolgok. Kis kocsit kértünk, egy Toyota Yaris lett az utitársunk erre a hétre. Ilyen még eddig úgyse volt.

   Elindultunk, s két perc múlva egy 4 sávos körforgalomban találtuk magunkat, ahol közben lámpák is voltak, és egyelőre azt sem tudtuk, merre akarunk menni. Itthon ugyan megnéztük természetesen a térképet, ki is nyomtattuk, meg terv is volt, hogy merre kell majd menni, de a valóság persze más. Néztem a táblákat, mert az az én dolgom, és elindultunk dél felé, az autópálya felé. Nem is volt semmi baj, csak ez nem az a pálya volt, amit a férjem kinézett, de végül tökéletes volt, mert a Vasco da Gama  hídon keresztül vezetett. Így, bár nem terveztük, de ezt a nevezetességet mégis láttuk, sőt ki is próbáltuk. Jó hosszú..

  Mentünk, mendegéltünk, közben jó meleg volt, tűzött a nap, merthogy dél körül járt az idő. Úgy döntöttünk, hogy most már egyenesben vagyunk, megállunk egy kicsit pihenni. Aztán még vagy kétszer hasonlóképpen. Kezdtük nagyon fáradtnak érezni magunkat, fel kellett egy kicsit frissülni közben, ráértünk, nem kellett sietni. Nagyon élveztem volna az utat, ha a szemem nem égett volna annyira az álmosságtól és a szikrázó napsütéstől. Bár ugye mi akartunk napsütéses, meleg helyre utazni, egy szavunk se lehetett az időjárásra. Egy új országot felfedezni, még ha csak egy hét nyaralás idejére is, felületesen, nagyon izgalmas dolog. Ebbe beletartoznak nemcsak a nevezetességek, hanem olyan hétköznapi dolgok, mint a közlekedés, a vásárlás, a táj, az útjelző táblák.

   240 -250 km megtétele után megérkeztünk Albufeirába. Viszonylag könnyen megtaláltuk a szállásunkat, ami nagy megkönnyebbülést jelentett. ( Merthogy ez nem mindig sikerült ilyen egyszerűen.)

                                                       Albufeira, kilátás a teraszról

Őszi nyaralás

 

 

    Már lassan két hete, hogy visszajöttünk az októberi nyaralásból, lassan letisztulnak az emlékek, visszailleszkedünk a mindennapokba. Igazán szerencsénk volt, még itthon is egész jó idő volt, amikor elmentünk, ott pedig ragyogó nyár fogadott bennünket. Közben itthon elromlott az idő, dehát azt mi tudomásul sem vettük, oly távoli volt a hétköznapok világa. 

    Hol is voltunk ?  Albufeira tenger (ill. óceán-)parti nyaralóhely Portugáliában, Algarve-ban.Tipikus üdülőhely, sok turistával, vendéglővel, szuvenír-bolttal, és tengerparttal, homokos stranddal, kék éggel, fehér házakkal. Igen nemzetközi a nyaraló-közönség, sok az angol, de gyakori a francia szó is.  A portugálok , mint vendéglátók, nagyon kedves és figyelmes emberek, természetesen mindenki tud angolul, aki kapcsolatba kerül a vendégekkel. (Ilyenkor egy kicsit mindig szégyenkezem, mert ezt én nem mondhatom el magamról.)  Nem komoly mentség, hogy annak idején még nem az angolt favorizálták az iskolában. Azért elboldogulunk , a legszükségesebb dolgokat el tudjuk intézni, végülis elég rutinos utazók vagyunk már, de azért mindig izgalmas a dolog.

   Kezdődik mindjárt a készülődéssel, tájékozódással, mit is lehet tudni a helyről, ahová megyünk, milyen az időjárás, milyen a környezet, milyenek a szokások. Mivel a szállás többnyire nívós, amiatt nem szoktunk aggódni, de az utazás azért általában tartogat izgalmat, és ahogy telnek az évek, egyre jobban elfáradunk , mire odaérünk. Ugyanakkor én nagyon élvezem az út minden pillanatát,  még a várakozást is, akár a repülőtéren, akár máshol.

    Ennyit előljáróban, majd folytatom.

Őszi nyaralás; megérkeztünk Portugáliába

 Lisszaboni repülőtér, érkezési oldal

A csomagokra várva

Házassági évforduló

             

   Meg kell emlékeznem róla, hogy Á+Á-nak eljött az első házassági évfordulója. Kívánunk nekik még sok-sok boldog, együtt töltött évet, éljenek egészségben és elégedettségben.
   Most nincs új fénykép, inkább felidézem a tavalyi esküvői képeket.

Szüret

     Megpróbálom felidézni az elmúlt hét eseményeit, de már ilyen rövid idő is elmossa a dolgokat. Ha már címnek a szüretet írtam, kezdem azzal. Csütörtökön szántuk rá magunkat, hogy leszedjük a fehér szőlőt.

Apa szerdán előkészítette a szükséges dolgokat, majd csütörtökön kb.1/2 10-kor elindultunk. Gyönyörű idő volt, kellemes volt így dolgozni. Körös-körül már látszik, hogy megjött az ősz, a levelek, a fények már ősziesek. 

A tavalyinál valamivel több lett a termés, így kb.1/2 3 lett, mire végeztünk. A sok hajladozástól, guggolástól jól elfáradt a derekam, látszik, hogy nem végzek gyakran ilyen jellegű munkát. 

Jó volt egy kicsit kint lenni, kiszabadulni a mindennapi rutinból. Persze addig Á-nak kellett helytállnia a vártán.

 

 

     Ettünk édes zamatos szőlőt, a must is finom lett, bár a fokoló szerint csak 19 fokos. Én édesebbnek éreztem, de ez szubjektív vélemény. Majd meglátjuk, milyen bor lesz belőle. 

     Fotóztunk is , megpróbálok néhány képet feltenni.

     Íme.

Vége a nyárnak

  Eljött a lecsó-eltevés ideje, múlt szombaton főztünk is egy nagyobb adagot, ami készen már nem is volt olyan sok. Hat kis dobozzal tudtunk lefagyasztani, de az is nagyon jó lesz majd ínségesebb időkben.

 Vasárnap jöttek Á-ék, M.balláról hazafelé útjukban betértek ebédelni. Megmutatták a legutóbbi UH

videót. 

Hétközben nemigen történt semmi érdemleges,

 É-vel pénteken sk-oltunk, majd szombaton este

beszélgettünk. Szerdán voltak az irodával csapatépítő BBQ-n, ahol ők fogták ki a halat,pisztrángot,

megsütötték, megették. Csütörtökön volt táncolni, be is lépett az egyesületbe.

  Pénteken megvolt az első kóruspróba az új szezonban, mindjárt tanultunk is egy új művet, Sibeliust, 

aki többek közt arról nevezetes, hogy a nagybátyja Turkuban lakott (meg amúgy a finnek

nagy nemzeti, világhírű zeneszerzője.)

 Szombaton  apa presbiteri konferencián volt itt helyben, én pedig lazán végeztem a házimunka aktuális

feladatait, du. pedig az erkélyen élveztem a búcsúzó nyár utolsó meleg sugarait (békésen sziesztázó macskákkal körülvéve.)

 Vasárnap de.a szokásos ebédfőzés, majd du. - kihasználva a talán utolsó szép napos

vasárnapot - elmentünk a Vörösmartyba, ettünk egy somlóit, sétáltunk a belvárosban, vettünk néhány

újságot, végül  a Velencei-tó felé kerülve jöttünk haza. Elüldögéltünk egy kicsit a strandon, ahol még elég sokan voltak, napközben tiszta nyári hangulat lehetett. Szinte sötét este lett, mire hazaértünk, pedig mégfél nyolc sem volt.

Hétvége

  

 

 Gyakrabban kellene írni, mert így a lényeg vész el, az események rögzítése.  Sajnos, már néhány

   nap múltával is elhomályosodnak a dolgok, igaz, hogy nem is jelentősek igazán.

Persze, az is visszatart az írástól, hogy még nem ismerem eléggé a szerkesztés mikéntjét.

            Hétközben nem történt semmi különös, É.-vel skypon chateltem, így volt némi  információ a megérkezéséről, stb.

            

       Hétvégén aszalt paradicsomot csináltam,

Elrepült

    

 Mindkét értelmében használható a szó, hiszen az idő is gyorsan elrepült, és a repülő is , konkrétan.

Időrendben haladva: a Várnál hagytam abba, a Mesterségek Ünnepénél. Sok feljegyezni való nincs is róla; a szokásos program szerint zajlott, azaz vásári hangulat, hőség, fárasztó téblábolás, de azért mégis kellemes nyári időtöltés. Ezeket most nem én éltem át, hanem É. mesélte, ezért csak közvetve értesültem a dolgokról. Judittal voltak fönt, igyekeztek  árnyékban maradni, mert nagyon tűzött a nap (mily meglepő augusztusban), de még így is sikerült egy kicsit lepirulnia. Annyira nem volt vészes, egy kis Irix segített rajta ( nem is ártott volna egy kis színt szereznie, kint úgysincs rá igazán lehetősége.)

Képeket se igen készítettek, csak néhányat a jurtáról.

Egy kis vásárfia is sikerült, pontosabban egy blúz és két szoknya, nekem is tetszenek.

Fáradalmaikat a nézőtéren pihenték ki, már amennyire, mert É.-nek megfájdult a háta-nyaka-válla, így a lepirulás mellett ezt is kúrálgatni kellett. ( Ma beszéltem vele Skype-on, még mindig fáj egy kicsit.) Tehát ez volt pénteken.

Szombaton apa érte ment, én pedig itthon főzőcskéztem. Kicsit furcsa szombat-vasárnapi hangulat volt, tekintettel az ünnepre.

Este megnéztük a tűzijátékot, persze a TV-ben. Maga a tűzijáték szép lett volna, de az adás, a közvetítés szinte élvezhetetlen. Aztán megnéztük az 50-es években készült Lúdas Matyi c. filmet, az következett a műsorban. Az alapmű és a szereplők élvezetessé tették, de érzett az akkori korszak lenyomata is rajta.

Aztán É. pakolászott apai és anyai segítséggel, jól tele lett a bőrönd, hiszen a krakkói cuccok is itt voltak.

Vasárnap 1/2 9 körül indultunk itthonról, 3/4 10 körül értünk a repülőtérre. Persze még nem volt semmi kiírva, végül 1/4 11-től lehetett becsekkolni. A gép 1/4 1-kor indult, végül É. este 1/2 9-kor sms-ezett, hogy hazaért.

Másnap pedig mindenki ment dolgozni.

(Ennyit dióhéjban, csak az események szintjén.)

É. itthon

 Budapest, Keleti Pályaudvar

 Hosszú hónapok után végre hazaérkezett É.  Most nem repülővel jött, hanem vonattal. 

 

Krakkóban töltött több mint egy hetet az IFES világtalálkozón, majd egy kicsit Prágába is bekukkantott, vele tartott Penny is. (Ez volt szombat-vasárnap).

 

Végül hétfőn este fél hét helyett fél kilenckor futott be a vonat a Keletibe. A pályaudvar állapota megérne egy külön eszmefuttatást, összehasonlítva mondjuk a prágaival. Talán lesz idő, amikor visszanyeri régi szépségét, és elámulhatnak rajta az ideérkezők.

Így aztán tíz óra is elmúlt, mire hazaértünk, a mama addigra már persze már régen lefeküdt, így csak másnap találkoztak egymással.

Mi még megettük a kis kései vacsoránkat, szokás szerint a szertartásnak megfelelően - pörköltet galuskával - de nem kovászos, hanem csemege uborkával , amit É. kissé nehezményezett is.

 

Keddtől péntekig nem is történt túl sok érdekesség, én dolgoztam, meg magyaros ételeket főztem, É. pedig megpróbálta kialudni magát a világtalálkozó és az utazások fáradalmai után.

Szombaton jöttek Á.-ék ebédre (borsóleves Á. kívánságára, sült csirkecomb, krumpli, rizs, zöldségek, gyümölcstorta). Volt egy kis születésnapi köszöntés is, majd régi fényképek nézegetése. Aztán Á.-ék elmentek Toncsiért, mert másnap együtt indultak nyaralni Horvátországba, Trogir mellé.

 

Kedden É. és apa elővette a régen kiszabott fekete szoknyát, hátha lehet vele valamit kezdeni. Bizony-bizony bővebbre kellett igazítani. Nem tudom, elkészül-e a hét végéig.

 

Apa hétfőn is és ma is szakorvosi vizsgálatokon volt, ezzel jól el is ment a napja.

Este hét után indultak el Pestre, mert holnap jön a kéményseprő, ez igen "fontos esemény", be kell engedni. Judit is jön hozzánk, majd kitalálnak valami jó programot délutánra. Péntekre a Mesterségek ünnepe a Várban van tervbe véve, remélem, jó idejük lesz.

Kezdetnek ennyi, majd a folytatást igyekszem időben lejegyezni.

 

Magnolia virág

 

Virágzik a magnoliafa a munkahelyem kertjében.

Beköszöntő

 

 

 Üdvözöllek, Kedves Olvasó! 

Örülök, hogy itt találkoztunk, ha kedved tartja, nézz be hozzám időnként.

Elöljáróban elmesélem, hogy miért is kezdem el ezt a blogot.

Mióta nyugdíjas lettem, kevesebbet találkozom az emberekkel, kevesebbet beszélgetek, s úgy vettem észre, hogy nem megy olyan gördülékenyen a fogalmazás, mint régebben. Mi lenne erre a gyógyír? Hát persze, gyakorolni kell - naplót kell írni.

Így hát elkezdem ezt az internetes naplót, az én "személyes blogomat". 

Olvastam, hogy az igazán jó blognak sajátos "tematikája" van, hogy a téma iránt érdeklődők szívesen látogassák, de az én szándékom nem ilyen professzionális blog létrehozása, hanem csak az élet mindennapjainak többé-kevésbé rendszeres megörökítése. Ezért adtam az "Inventár" címet, mert mintegy leltárt készítek a napjainkról.

Így az én témáim: család, főzőcske, egészség, kertészkedés, virágok, zene, kórusélet, folklór, olvasás, fotózás, utazás, ilyesmik.

Ha úgy gondolod, kedves látogató, hogy érdekelhetnek ezek az apró dolgok, szívesen látlak.