Elrepült

    

 Mindkét értelmében használható a szó, hiszen az idő is gyorsan elrepült, és a repülő is , konkrétan.

Időrendben haladva: a Várnál hagytam abba, a Mesterségek Ünnepénél. Sok feljegyezni való nincs is róla; a szokásos program szerint zajlott, azaz vásári hangulat, hőség, fárasztó téblábolás, de azért mégis kellemes nyári időtöltés. Ezeket most nem én éltem át, hanem É. mesélte, ezért csak közvetve értesültem a dolgokról. Judittal voltak fönt, igyekeztek  árnyékban maradni, mert nagyon tűzött a nap (mily meglepő augusztusban), de még így is sikerült egy kicsit lepirulnia. Annyira nem volt vészes, egy kis Irix segített rajta ( nem is ártott volna egy kis színt szereznie, kint úgysincs rá igazán lehetősége.)

Képeket se igen készítettek, csak néhányat a jurtáról.

Egy kis vásárfia is sikerült, pontosabban egy blúz és két szoknya, nekem is tetszenek.

Fáradalmaikat a nézőtéren pihenték ki, már amennyire, mert É.-nek megfájdult a háta-nyaka-válla, így a lepirulás mellett ezt is kúrálgatni kellett. ( Ma beszéltem vele Skype-on, még mindig fáj egy kicsit.) Tehát ez volt pénteken.

Szombaton apa érte ment, én pedig itthon főzőcskéztem. Kicsit furcsa szombat-vasárnapi hangulat volt, tekintettel az ünnepre.

Este megnéztük a tűzijátékot, persze a TV-ben. Maga a tűzijáték szép lett volna, de az adás, a közvetítés szinte élvezhetetlen. Aztán megnéztük az 50-es években készült Lúdas Matyi c. filmet, az következett a műsorban. Az alapmű és a szereplők élvezetessé tették, de érzett az akkori korszak lenyomata is rajta.

Aztán É. pakolászott apai és anyai segítséggel, jól tele lett a bőrönd, hiszen a krakkói cuccok is itt voltak.

Vasárnap 1/2 9 körül indultunk itthonról, 3/4 10 körül értünk a repülőtérre. Persze még nem volt semmi kiírva, végül 1/4 11-től lehetett becsekkolni. A gép 1/4 1-kor indult, végül É. este 1/2 9-kor sms-ezett, hogy hazaért.

Másnap pedig mindenki ment dolgozni.

(Ennyit dióhéjban, csak az események szintjén.)

É. itthon

 Budapest, Keleti Pályaudvar

 Hosszú hónapok után végre hazaérkezett É.  Most nem repülővel jött, hanem vonattal. 

 

Krakkóban töltött több mint egy hetet az IFES világtalálkozón, majd egy kicsit Prágába is bekukkantott, vele tartott Penny is. (Ez volt szombat-vasárnap).

 

Végül hétfőn este fél hét helyett fél kilenckor futott be a vonat a Keletibe. A pályaudvar állapota megérne egy külön eszmefuttatást, összehasonlítva mondjuk a prágaival. Talán lesz idő, amikor visszanyeri régi szépségét, és elámulhatnak rajta az ideérkezők.

Így aztán tíz óra is elmúlt, mire hazaértünk, a mama addigra már persze már régen lefeküdt, így csak másnap találkoztak egymással.

Mi még megettük a kis kései vacsoránkat, szokás szerint a szertartásnak megfelelően - pörköltet galuskával - de nem kovászos, hanem csemege uborkával , amit É. kissé nehezményezett is.

 

Keddtől péntekig nem is történt túl sok érdekesség, én dolgoztam, meg magyaros ételeket főztem, É. pedig megpróbálta kialudni magát a világtalálkozó és az utazások fáradalmai után.

Szombaton jöttek Á.-ék ebédre (borsóleves Á. kívánságára, sült csirkecomb, krumpli, rizs, zöldségek, gyümölcstorta). Volt egy kis születésnapi köszöntés is, majd régi fényképek nézegetése. Aztán Á.-ék elmentek Toncsiért, mert másnap együtt indultak nyaralni Horvátországba, Trogir mellé.

 

Kedden É. és apa elővette a régen kiszabott fekete szoknyát, hátha lehet vele valamit kezdeni. Bizony-bizony bővebbre kellett igazítani. Nem tudom, elkészül-e a hét végéig.

 

Apa hétfőn is és ma is szakorvosi vizsgálatokon volt, ezzel jól el is ment a napja.

Este hét után indultak el Pestre, mert holnap jön a kéményseprő, ez igen "fontos esemény", be kell engedni. Judit is jön hozzánk, majd kitalálnak valami jó programot délutánra. Péntekre a Mesterségek ünnepe a Várban van tervbe véve, remélem, jó idejük lesz.

Kezdetnek ennyi, majd a folytatást igyekszem időben lejegyezni.