Karácsonyi üdvözlet 2014

                Áldott, örömteli, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánok
                                 minden kedves olvasómnak! 
 

Hazaérkezés

 

...egy kis nyári vakációra

Liszt Ferenc repülőtér, érkezési oldal

Nyár

Virágos rét itthon, az udvarban

Mit olvastam 2013-ban?

   Összeírtam az általam 2013-ban olvasott könyveket. (Saját könyvtárunk.)

Világéletemben sokat olvastam, de nem vezettem az olvasottakról sem naplót, sem másféle feljegyzést. Most, idősebb fejjel úgy gondoltam, nem árt egy kicsit dokumentálni ezt a tevékenységet, különös tekintettel arra, hogy a memóriám már nem a régi, nem árt, ha írásos nyoma is van a dolgoknak

Egy kicsit intim, leleplező, egyet-mást elárul az emberről, hogy mit olvas.

 Ebből a gyűjteményből is kiderül, hogy jószerivel mindenevő vagyok, a nagy klasszikusokat éppúgy szívesen olvasom, mint a kortárs irodalmat, a visszaemlékezéseket éppúgy, mint a "női" dolgokat, vagy a népszerű, életvitellel vagy gazdasággal foglalkozó nemzetközi bestsellereket.

 1.  Török Sándor: Egy kis kertet szerettem volna

Gabo Kiadó, Budapest, 2013

 

                                  2.  Mario Vargas Llosa: Pantaleón és a hölgyvendégek

Fordította: Huszágh Sándor

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008 

                                                            3.  Szerb Antal: VII. Olivér

Magvető Kiadó, Budapest, 1966

4.  Lackfi János: Milyenek a magyarok?

Helikon Kiadó, Budapest,2012

5.  Mireille Guiliano: Francia nők télen-nyáron

Fordította: Csáki Judit

Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2007

6.  Mireille Guiliano: A francia nők karriert csinálnak

Fordította: Farkas Veronika

Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2010

7.  Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Fordította: Csáki Judit

Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2006

8.  Karinthy Ferenc művei: Don Juan éjszakája (1943)

Szellemidézés (1944)

Kentaur (1946)

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979

9.  John Lukacs: Magyar írások

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007

10.  John Lukacs: Évek

Fordította: Barkóczi András

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999

11.  John Lukacs: Egy eredendő bűnös vallomásai (1990)

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001

Fordította. Barkóczi András

12.  John Lukacs: Visszafelé - Utazások 1954-1996

Európa Könyvkiadó, Budapest

13.  William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Fordította: Vas István

Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1962

14.  Sárközi Mátyás: Tamperdü

Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2013

15.  Robert T. Kiyosaki: Tisztességtelen előny

Fordította: Sallay Katalin

Bagolyvár könyvkiadó, Budapest, 2012

16. Katie Fforde: Flora választása

Fordította:Kallai Nóra

Ulpius Ház Kiadó, Budapest, 2013

17. Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

Fordította:Nagy Henriette

Ulpius Ház Kiadó, Budapest, 2011

18. Szabó Magda: Liber mortis

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2011

19. Szurmainé Silkó Mária: Ajándékomat megbecsüld

 (Töredékek Szabó Magda életművéhez)

Tóth Könyvkerekedés és Kiadó Kft., Debrecen, 2007 

20. William Makepeace Thackeray: Henry Esmond története

Fordította: Vas István

Magyar Helikon Kiadó, Budapest, 1975

Karácsony ünnepe 2013

Karácsony

                          Áldott,  békés,  boldog  Karácsonyt  kívánok !
            
                                           

Hazafelé

                                      A  sokat emlegetett Vasco da Gama-híd
                                       
      A portugáliai nyaralás utolsó napjára ébredtünk. Nem kellett sietnünk, kényelmesen megreggeliztünk, készítettünk egy kis útravalót, aztán rendet csináltunk a konyhában. Lehúztuk az ágyneműt, hogy könnyítsük a szobaasszonyok dolgát, összepakoltuk a maradék holminkat, aztán kihurcoltuk a csomagokat az autóba. 
      Még egy utolsó pillantást vetettünk a teraszról a környékre, tudván, hogy ide nemigen jövünk már többször. ( Mindenhonnan így búcsúzom, de szerencsére nem mindig így történik, de ez egy másik történet.)
      A recepción nagyon hamar végeztünk, igazán kedvesek és gyorsak voltak, jó emlékeink vannak a portugál vendéglátókról.
     Gondtalanul indultunk útnak, úton lenni jó, az idő szép, nem kell túlságosan sietni, a gép majd csak délután indul, kellemes utazásnak néztünk elébe. Ez a felszabadult érzés csak addig tartott, míg a parti útról fel nem értünk az autópályára. Néhány kilométer után megjelentek az első ködfoszlányok és ahogy egyre beljebb értünk az ország belseje felé, a köd is mind sűrűbbé vált. Férjem nem szokott megijedni egy kis ködtől, van tapasztalata az ilyen autózásban. Inkább csak én aggódtam, mert azért más ez otthon, az ismerős vidéken, és más egy idegen országban. Így aztán nem sokat láttunk a tájból, pedig előre örültem, hogy kipihenten milyen jól körülnézek majd búcsúzóul.
     A köd még akkor is tartott, amikor felértünk a Vasco da Gama - hídra. Ott már bizony forgalom is volt, figyelni  is kellett, melyik sáv hova visz. Nagyon elégedettek voltunk magunkkal, hogy sikerült megtalálnunk a repülőtérre vezető utat, mindaddig, míg nem konstatáltam, hogy túlmentünk a leágazáson. (Mert az én feladatom lett volna, hogy navigáljak, de későn vettem észre a kiírást.)
    Nosza, vissza kellene fordulni, de már valami külvárosban jártunk, sok-sok sáv ment mindenfelé, vajon melyik lesz a jó. Lementünk egy lehajtón, hogy rendezzük sorainkat. Egy lakótelepre jutottunk, itt leparkoltunk. Térképünk nem volt, mert az útikönyvben persze csak a belső területek vannak benne.
    Egy kicsit kifújtuk magunkat, aztán szemügyre vettük a terepet és elindultunk visszafelé. Jó irányba indultunk, megtaláltuk a repülőteret, minden jó, ha a vége jó.
    Természetesen még le kellett adni a kocsit, de az teljesen simán ment, olyannyira, hogy már nem is emlékszem rá, hogyan is volt.
    A repülőtéren iszonyú zsúfoltság volt, rengeteg ember, zaj, nyüzsgés. Itt nem repülőtársaságok szerint van a becsekkolás, hanem mindenki egyszerre áll a sorba, érkezési sorrendben járul a pulthoz és ott bármelyik helyről bármelyik járatra be lehet jelentkezni. Így azért elég gyorsan halad a több sorban várakozó tömeg előre, de amíg nem látja át az ember a rendszert, bizony riasztónak látszik.
    A sor elején egy hivatalos ember tart rendet és időnként kedélyesen elkiáltja magát, hogy az időben legközelebb induló járatok utasai menjenek soron kívül előre. A látszólagos káosz ellenére nagyon flottul ment a dolog.
    Aztán már csak a szokásos dolgok : a benti csellengés, egy kis szendvics, kávé, boltok nézegetése , aztán a kapu megkeresése, végül a beszállás. 
    Az út minden különösebb esemény nélkül zajlott, szerencsésen megérkeztünk. Nagyon szép leszállásunk volt, gyönyörű volt az esti, kivilágított  Budapest. Elég sokszor repültünk  már, de ilyen szép érkezésünk még nem is volt.
    Kilépve a repülőtér épületéből aztán szembesültünk azzal, amit elméletben ugyan tudtunk, de egy hétre elfelejtettük - októberben Magyarországon már valóban csípős az esti levegő.
    Hamarosan jött a kisbusz, néhány perc alatt már a parkolóban voltunk, egy óra múlva pedig már a cicáink köszöntöttek bennünket a házunk lépcsőjén.
    Itthon aztán visszacsöppentünk a mókuskerékbe, de az utazási emlékek még hetekig-hónapokig muníciót adnak az őszi-téli hétköznapok szürkesége ellen. Nézegetjük a fotókat, a videót, készítünk néhány jellegzetes ételt, zenét hallgatunk, újra felidézzük a mediterrán hangulatot.
    Persze tudjuk, hogy csak egy pici szeletét láttuk az országnak, de legalább lesz miért újra útra kelni, hogy a kimaradt szépségeket is megláthassuk. Majd egyszer, ha az élet kacskaringói úgy kanyarognak.

Lisszaboni repülőtér

A híd egy másik szemszögből

                             

Albufeira - 7.nap

      Elérkezett  a  nyaralás  utolsó  napja. Ilyenkor  az  ember  megpróbálja az eddigi  élményeket  összesűríteni,  az  elmúlt  napok esszenciáját  újra  átélni  és  elraktározni.  Így  most  már  van  némi  helyismerete, tudja, hol  vannak  az érdekesebb látnivalók,  kinézte  már  az  ajándékokat  is,  amiket  majd  meg  kell  venni,  hogy  egy kis  hangulatot  tudjon  hazavinni  az  otthon  maradottaknak (  és  persze  saját magának  is) .

      Mi  is  végigjártuk  a  belvárost,  ismerősként  sétáltunk  azon  a  néhány  utcán,  amelyet  ennyi  idő  alatt  megismertünk.  Be-betértünk  egy-egy  boltba, nézelődtünk,  tanakodtunk,  gyűltek  az  ajándékok,  a  hasznos  és  kevésbé  hasznos  szuvenírek.  Nekem  mindig  komoly  feladat,  hogy  ízléses, de  jellemző  dolgot  vigyek,  olyat,  amit  a  megajándékozott is  értékel. Magunknak  is  szoktunk  egy-egy  emléket  hozni,  többnyire  igyekszünk  autentikus  népzenei cd-t,  kézimunkát, apró  kerámiát,  jellemző  fűszert,  esetleg  illatszert, könyvet,  folyóiratot, ilyesmiket. Amikor  ezeket  itthon  elővesszük,  meghallgatjuk, elolvassuk,  néhány  percre  felidézzük  és  újra  átéljük  az  adott ország  hangulatát, még  évekkel  később  is.

       Ezzel  aztán  el  is  ment  a  délelőtt,  lehetett  megint  ebédelni.  Most  a  "főutcán"  ültünk  ki  egy  teraszra,  nagyon  kellemes,  "nagyvárosias " hely  volt.

      Aztán  pedig  "haza" autókáztunk,  azzal  a  tudattal,  hogy  valószínűleg  ide  sem  jövünk  már  többet,  pedig  mennyi  felderítetlen  zug  maradt  még,  amit  érdemes  lett volna  megnézni.  

Delfines ház

                  
                                                                            

  Délután  pedig  a  szállásunk  parkjába  mentünk  le,  a  medence  mellett  élveztük  a  nyárias  hangulatot,  a  nap  melegét,  míg  le  nem  szállt  az  est. Aztán nem  volt  mit  tenni,  becsomagoltunk  és  eltettük  magunkat  holnapra.

Parkrészlet - leander és sárkányfa

A medence

                                                                     

Még egy pillantás a házra, amelyben laktunk